Menü

2007.05.18.     Hozzászólás 0

www.buvarinfo.hu

Gondolatok nyárelő kapcsán a tengerről, az Adriáról, Krk-szigeti merülőhelyekről

Kicsit bizonytalan vagyok, mert mintha zavar támadt volna körülöttünk. Május, az ígéret hava, a termésre forduló természet, az elkövetkező nyár hírnöke, június, Napisten havának neve pedig az élethez legfontosabb égitestünk, a nap uralmát jelenti az esztendő feléhez érkező időszak időjárásában. Egyszóval ilyenkor beköszönt a nyár, legalábbis a naptár, a csillagászok, a meteorológia, s az évezredes hagyományok szerint. Nem biztos viszont, hogy az ember, a búvár ezt így éli meg napjainkban.

A tankönyvekben tanultak szerint a Kárpát-medence kontinentális időjárására a „forró, meleg, csapadékban szegény” nyár a jellemző. Nos, idén még nem tapasztaltuk e jellemzőket, s inkább úgy tűnik, hogy Tlaloc átköltözött Európába, s valami búja miatt – hasonlóan, mint közel 500 évvel ezelőtt Tenochtitlán kapuján ülve – könnyeivel ürü esőt bocsát kontinensünkre. Időként azonban kiapadnak a hajdani mexikói Esőisten könnyei, – biztos nem akkora a fájdalma és baja, mint amikor Cortez elfoglalta az azték csodavárost, s ezzel egy ámulatba ejtő kultúrát lerombolt – s előtűnik a nap, s melegével, éltető tüzével biztosít mindenkit, embert, növényt, állatot és vizet, hogy nincs tévedés, mégiscsak megérkezett a nyár…

Számomra a nyár a tengert is jelenti, s a tenger hallatán nekem először mindig az Adria jut az eszembe. Sokszor gondolkodtam már ezen, hogy miért e társítás, hisz sokszor, sokfelé jártam, s csodálatos víz alatti felfedezésekben volt részem az Adri-ától távoli merülőhelyeken.

Lehet, hogy a magam búvármúltjában keresendő az ok: több, mint harminc éve, az első, meghatározó tengeri merüléseim a kék habok tengerében történtek.

Lehet, hogy atavisztikus a vonzalmam, hisz az Adria egy része valaha magyar tenger volt. Úgy gondolom, hogy júniusban illik és kell is, hogy ezt megemlítsem, s végiggondoljuk. Történelmi tény, hogy Magyarországnak a XIV. századtól volt egy tengeri kapuja, egy adriai partszakasza, s ebben változás 84 esztendővel ezelőtt történt. A trianoni ország csonkítás előtt Modrus-Fiume és Lika-Korbava vármegyéink rendelkeztek adriai tengerparttal, kikötőkkel, településekkel… A trianoni diktátum igazságtalansága, annak súlyos következményei napjainkban is éreztetik hatásukat. Az agyonhallgatás, s főleg a hazugságok soha nem fogják megoldani ezt a problémát…

Több, mint egy hónapja az Európai Unió tagországa vagyunk, s a határok lebomlani látszanak. A magyarság újraegyesülése lassan és sajátságosan megkezdődött. Megkezdődött?

Lehet persze az, hogy szoros kötödésem az Adriához amiatt van, hogy az életem egy jelentős szakasza, szép, de nem könnyű nyolc esztendő köt oda. Ezekben az esztendőkben tavasztól őszig búvárvezetőként jártam a Krk-sziget környékét a Calypso vitorlással és az Aquarius motoros hajóval.

A legvalószínűbb azonban, hogy az Adriához történő kötödésemet a felsorolt mind-három tényező együttesen alkotja…

A közeli napokban egy Adriával kapcsolatos információt keresve lapozgattam Ivana Ostoic kisasszony „Búvárkodjon Horvátországban” c. érdekes és jól használható könyvét. Miután megtaláltam, amit kerestem, átlapoztam – sokadszor – a könyv Észak-Adriára vonatkozó oldalait. A búvár útikönyv Krk-sziget környékének hét szép, híres és érdekes merülőhelyét mutatja be. Nem kevés ez, s ha arra gondolunk, hogy a könyv egész Horvátország merülőhelyeiből egy válogatást kívánt adni, akkor ez a szám is azt bizonyítja, hogy ez a terület kiválóan alkalmas a búvárkodásra. Valószínűleg T. Olvasóink közül sokan jártak a magyar búvárok körében népszerű szigeten, s merültek a környék híres helyein.

Sok olyan búvár van, aki ha már járt egy merülőhelyen – esetleg kétszer, vagy háromszor is – egy újabb túra alkalmával újabb merülőhelyek iránt érdeklődnek. És sokan csalódottak és „természetesen” emelt hangon el is mondják véleményüket, ha az elmúlt évi túra alkalmával felkeresett helyre tervezi a bázis, merülésvezető idén is a búvárkodást. Jó néhány búvártól hallottam, hogy „…ö itt már kétszer járt, mindent látott, idén már más területre utazik, mert unalmas az ismétlés…”. Van igazság – igaz nagyon kevés – abban, amit az ilyen a véleményt hangoztató búvárok mondanak. Vitathatatlan, az új az mindig érdekes, persze, egyszer sem biztos, hogy jobb, szebb, mint az ismert. Szerény véleményem szerint az, hogy egy összetettebb merülőhelyet valaki két-három merülés alatt megismer, az túlzás, az pedig, hogy megun, hát az – szerintem – egy másik kategória, amit itt és most nem kívánok fejtegetni. E sajátos téma taglalása helyett azonban kanyarodjunk vissza a Krk-sziget és környékének merülőhelyeihez! (Kérem a T. Olvasót, hogy írásom további részétől ne várja el, hogy az említésre kerülő helyekről annyi információt írjak, mint amit egy bú-várútikönyvben szokásos. Akkor egy könyvet kellene írnom, s ez pedig egy újság.)

A parti merülőhelyek. Krk-sziget parti merülőhelyekben – finoman fogalmazva – szegényes. Napjainkban egy-két nem túl érdekes, viszonylag egyszerűen megközelíthető öblöt, partszakaszt és a Sveti Marak félszigetecskét leszámítva nincs parti merülőhely a szigeten. Nem volt mindig ez így, tanúsíthatják a 8-10-12 éve ott járt búvárok. Azokban az időkben Stara Baska, Baska, Vrbnik, Glavotok – s még lehetne folytatni a sort – partjain búvárok „tömegei” fordultak meg a nyári hétvégéken. (Lehet persze, hogy az ebből származó „kellemetlenségeket” unták meg a helyiek, s valami megfelelő szabályozás, korlátozás helyett, – ami jelentős üzleti haszonnal is járhatott volna a helyieknek – az egyszerű tiltás mellett döntöttek. Sajátos ez a gondolkodásmód. Vagy az enyém?) Persze az idő mindent „megold”, s napjainkban a „kötelező bázisról merülés” a helyi búvárvállalkozókat kisebb-nagyobb bárkák, csónakok, hajók csatasorba állítására késztette. Vitathatatlan az is, hogy a felsorolt (egykori) búvárterületek többsége nem versenyezhet(ett) a környéken lévő vízi járműveken elérhető merülőhelyekkel. (De mégis…)

Kormati-zátony. A leghíresebb és legismertebb zátony a környéken a Kormáti-zátony. Ez a vízből alig kiemelkedő keskeny, két átjáró által szabdalt szikla szigetecske ÉNY-DK irányban húzódik Plavnik képzeletbeli meghosszabbításaként. A zátonyon sirályok igen népes csapatai élnek, s néhány évben a környék gazdái tucatnyi birkát telepítenek oda, s világ csodájára azok életben maradnak a szinte puszta sziklákon. Kornáti déli oldala lapos, sekélyes, készülékes búvárok részére nem túlságosan érdekes hely. Viszont a zátony délkeleti végnél, ahol a sziklák eltűnnek a kék habokban, kezdődik a víz alatti csodák birodalma. Mélybevesző falak, magányos szirtek, repedések, lejtök között halad lebegve a búvár, ahol változatos élővilág, kisebb-nagyobb, esetenként hatalmas halrajok színesítik a „díszletet”. S a zátony hosszan, hosszan, egy merülés alkalmával végigúszhatatlan távolságig folytatódik. A Kormáti a Krk-sziget felöli oldalán, ha észak-nyugat felé haladunk az átjáró után „unalmassá” válik a fal, majd hirtelen megváltozik a környezet, s érdekes-izgalmas, élővilágban gazdag repedésekkel, kis üregekkel tagolt fal mellett haladhatunk. A tenger „közepén” álló zátony felkeresése nyugodt, szélmentes időben ajánlott, fontos továbbá tudni, hogy a felszínhez közel meglepő erősségű áramlásokkal találkozhat a merülő. Végezetül szabad legyen egy teljesen személyes megjegyzést tennem. Több, mint félszáz alkalommal jártam ezen a merülőhelyen, de számos részét nem sikerült megismerni, és úgy gondolom, hogy újabb és újabb érdekes és szép területeket fedezhetnék még fel e helyen.

A Kormáti-zátonytól, ha Punat városka felé vesszük hajóval az irányt, s figyeljük a hajó mélységmérőjét, egy mérföldnél rövidebb út megtétele után egy nagykiterjedésű víz alatti fennsík, a Sika ad Kormata felett haladunk. (A területet jelzik a hajózási tér-képek is.) Az 5-8-10 méter mélységig felérő „fennsík” teteje búvárszempontból nem túl érdekes, viszont több merülést hajtottunk végre az észak-nyugati végtől kezdve, ahol tekintélyes mélységek, kisebb-nagyobb falak, szirtek és igen érdekes és gazdag élővilág található.


(Kollár K. Attila)


Folyt. köv.

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.