Menü

2007.04.27.     Hozzászólás 0

www.buvarinfo.hu

A nők szigete

Mielőtt bárkinek is meglódulna a fantáziája, sajnos le kell hűtenem a kedélyeket, mivel morc férfiember létemre a szigeten a jobb nők közé tartoztam a sok igen csúnyácska angolszász és elhízott, bajszos bennszülött között.

Ezen a néven senki se keresse a térképen, mert becsületes neve ISLA MUJERES, és Mexikóban található a Yucatán-félsziget csücskén lévő Cancúntól 11 km-re, a „szabad Kuba” felé a Karib-tengerben. Maga a sziget 8 km hosszú és legnagyobb szélessége 800 m. Ez a sziget jelentette másfél hetes mexikói túránk végét, ahol kicsit kipihenhettünk magunkat a fárasztó visszaút előtt. Ideális hely a lazításra: türkiz tenger, fehér homok, pálmafák, függőágy-rengeteg, koktélok, napsütés, meleg, spanyol és reggae zene. Nevét onnan kapta, hogy spanyol felfedezői 1517-ben női alakot formázó maya szobrokat találtak a szigeten.


Természetesen már az út megtervezésekor készültünk a merülés(ek)re, aztán indulás előtt kiderült, hogy babát várunk, így feleségem azzal a lendülettel tette ki a csomagból a búvár dokumentumait, ahogy bepakolta. Megnéztem az interneten (www.myislamujeres.com) a sziget búvárkodási lehetőségeit: oly sok szépet és jót kínáltak, hogy ha köbgyököt vonunk az ígéretekből, még akkor is marad elég. Kellő tapasztalat birtokában el is végeztem ezt a matematikai műveletet, okulva thaiföldi csalódásunkból, ahol azt ígérték, hogy 15 merülésből 14-szer találkozik a búvár mantával vagy cetcápával, persze nálunk épp pihenőnapjuk volt.


A szigeten eltöltött első nap még a Magyarországról magunkkal hozott betegség kúrálásával telt, de estére már éjszakai merülés után néztem. Legnagyobb meglepetésemre egyetlen bázist sem találtam, akik hajlandóak lettek volna merültetni, mivel a hajó min. 3-4 (volt ahol 6) fő esetén indul csak. Mikor már meglehetősen csalódott voltam, megkérdeztem, hogy mégis milyen gyakran szoktak éjszaka merülni, mire egy bizonytalan „hetente” volt a válasz, szóval jó, ha havonta sor kerül rá. Érdekes módon, a honlapokon ez valahogy nem szerepelt!


Mivel a merülést nem akartam az utolsó napra hagyni, bár állapotom az ideálist még csak nem is súrolta, felkerestük a legközelebbi bázist. Egyáltalán nem sajnáltam, hogy egy meglehetősen sekély helyre tervezték a másnapi merülést és nem a hangzatos Alvó Cápa Barlangjához, ahol biztonsági dekózni kellett volna. Az árakról: utólag kiderült, hogy sikerült a legdrágább bázist megtalálni, mivel a 2 palackos merülés itt 50 USD volt, míg máshol 35 USD. A felszerelés bérlete 10 USD, de meglepetésünkre a ruháért külön kellettfizetni fejenként 50 peso-t (1 peso = kb. 17 Ft). A sznorkelezés 25 USD-be került!


A sziget körül kisebb-nagyobb távolságban kb. két tucat merülőhely található, (legmesszibb is elérhető 30 perc csónakázással) bár a honlapok tanúsága szerint több mint 50 van. Igazán csupán ennyihez szerveznek utakat, bár ez is bőséges választék, de egy nap csupán egy-két helyre van lehetőség eljutni a bázisonkénti egyetlen hajóval, az időjárástól függően.
A csoportunk 6 vendégből, 2 helyi emberből és a kapitányból állt, és a Los Manchones szirtek felé tartottunk. Rajtunk kívül a vendégek amerikaiak voltak.
 


A feleségem és egy másik hölgy sznorkeleztek egy helyi kísérővel, míg négyen merültünk egy dive master vezetésével. Sajnos már az odavezető hajóúton felfordult a gyomrom a csónakot dobáló hullámoktól, de alig vártam, hogy lent a nyugodt tengerben kisimuljon minden görcsben lévő porcikám. Nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid hajókázás bármilyen hullámban gondot okozhat, de még nem gyógyultam meg teljesen ezek szerint. Szóval egykedvűen, de reményekkel telve öltöztem be. Némi egyenlítési nehézség után jött a legkellemetlenebb meglepetés: az aljzat teljesen sima volt, a hullámokat nem csillapította semmi, így olyan érzés volt, mintha a felszínen szívna-taszítana folyamatosan a víz ereje. Szóval 35 perc kilátástalan küzdelem után feljöttem és testvériesen megosztottam gyönge gyümölcs reggelimet az arra nézelődő halakkal.
Amíg lent voltam, addig azért gyönyörködtem: először is a fantasztikus látótávolságban (jócskán 30 méter feletti volt), azután a különálló (kb. teherautó méretű) korallszirtek (szép legyező korallok, helyenként agykorallok) színpompás élővilágában. A szirteket a trópusi halfajok nem csupán faj-, de egyedszámot tekintve is gazdagsága jellemzi, és mintha a két szirt között nem is lett volna élővilág, csak a homokos sík aljzat. Feleségem, aki felülről figyelte, ahogy játszik velünk a tenger, barrakudákat is látott, amint zsákmányra lestek a felszín alatt közvetlenül.


A hullámok nem csupán engem viseltek meg, hanem egyik búvártársunkat is. Minket kitettek egy stégen, így számunkra, érdeklődés hiányában a második merülés elmaradt. A többiek a második merülést is itt abszolválták, némiképp csalódottan másztak ki a vízből, hiszen semmivel sem láttak többet, mint én a fél órám alatt.
Visszaérésünk után ezt az elmaradt második merülést beváltottam a bázis tulajdonosánál egy „céges” pólóra, bár emberünk megjegyezte, hogy a fel nem használt levegő neki nem jelent semmit, mivel mindig van tartalék palack a hajón (szép indok, csak éppen nem volt igaz). Ilyen drágán sem vettem még búvárpólót!

 
Alternatív merülési lehetőséget kínál a délebbre elterülő Cozumel-sziget, melyet Cousteau kapitány fedezett fel a nagyvilág számára. Ez a sziget jóval híresebb, felkapottabb és persze drágább. Északra található a Contoy-sziget, mely lakatlan természetvédelmi terület. Itt fő látványosság a cetcápa megfigyelés. Különleges merülési lehetőséget kínálnak a csak itt található ún. cenote-k. Ezek az esővíz által a mészköbe vájt hatalmas üregek és járatok rendsze-rei, melyek boltozata itt-ott beomlott. A víz kristály tiszta, gyönyörű cseppköveket és édesvízi halakat lehet látni. Itt merülni viszonylag drága mulatság: 2 palackos merülés összköltsége kb. 200 USD! Barlangi vizsgát nem követelnek meg (pedig kellene, akkor viszont felkopna az álluk), de állítólag csak gyakorlott búvárt visznek le.
u.i.: Bár napfényes helyen megfordultam már párszor, de ilyen hólyagosra még nem sikerült sehol égetnem magam: mintha forró olajba nyúltam volna. Senki ne feledje a megfelelő védelmet!

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.